Kedves Mindenki!
A Kezdőlapon felhívtam a figyelmet Vas Judit bulgáriai levelére, de rossz helyet adtam meg, mert nem mindenki, hanem csak az én Tevékenységek rovatomban jelent meg, ezért most mindenkinek elküldöm!
Ilika
Kedves Ilike!

Remélem, hogy Magyarországon minden rendben van, és egyre több és több fiatal és nem csak fiatal látja fontosnak a közösségépítést, közösségfejlesztést.
Lassan három hónapja vagyok kint Bulgáriában, és számomra hatalmas pozitív csalódás ez az ország, az itteni önkéntes mozgalmak, a fiatalok aktivitása. Általában, ha balkáni országokról beszélünk mindenkinek először az jut az eszébe, hogy mennyire lemaradottak, ami tényleg igaz, Magyarországhoz képest bő 20-25 év hátrányban vannak, pedig én Szófiában élek, a kisebb településeken még nagyobb a lemaradás. De ezek a fiatalok, és gyerekek teljesen más szellemiségben nőnek fel, mint mi otthon. Itt már középiskolában minden diák dolgozik önkéntesként valamit, legyen az árvaházi gyerekek táboroztatása, iskolából kimaradtak korrepetálása, segítség öregek otthonában, vagy bármi. A főisolai felvételhez előírás számukra, hogy végezzenek valamilyen önkéntes tevékenységet. Én jelenleg egy ifjúsági szervezetnél dolgozom, ahol elég szerteágazó tevékenységet folytatunk. Egyrészről nemzetközi önkéntes táborokat szervezünk, melyekbe sok más országból fogadunk segíteni vágyó fiatalokat, másrészről felhívjuk a figyelmet az önkéntesség fontosságára, és helyi bolgár fiatalokat küldünk a világ számos országába rövid távú, általában két hetes önkéntes táborokba. Hihetetlen, hogy itt mennyi ember szeretne valami jót tenni másokért, úgy, hogy nem kap érte fizetést, sőt nekik kell fizetni mindent, és még a regisztrációs díjat is. Pedig ez egy szegény ország, sokkal szegényebb, mint Magyarország, csak más az emberek mentalitása. Ezen kívül fiatalokat küldünk nemzetközi ifjúsági cserékre, mert fontos az, hogy ne csak országon belüli szinten gondolkozzunk. Az én feladatok ezeknek a fiataloknak a képzése, felkészítése. Van olyan 18 éves gyerek, akinek az önéletrajzában két oldal hosszúságú csak az a felsorolás, hogy eddig mennyi önkéntes tevékenységet végzett. Nem tudom, hogy hány ilyen magyar fiatalt találnánk, de szerintem nem sokat. Rettentő jó érzés a napjaimat olyan 15-25 éves fiatalokkal tölteni, akik lelkesek, aktívak, ezer ötletük van, és felfedezhető bennük az „Add tovább” feeling.
Az egész szervezet, amiben dolgozok önkéntes munán alapul, itt senki nem kap fizetést, csak azt a semmivel nem helyettesíthető jó érzést, amit csak az élhet át, aki másokért tesz valamit. Akinek éjszaka van ideje, az az éjszaka közepén bejön az irodába, hogy prospektusokat szerkesszen, másnak reggel van ideje, és akkor szalad be honlapot fejleszteni, a harmadik délben ebédszünetben tart egy gyors megbeszélést a fiatalokkal, és így tovább, és a rendszer működik. Jelenleg több, mint ezer fiatal van a levelzőlistánkon, akik mind már részt vettek valamilyen tevékenységünkön, legyen az tábor, képzés, sportnap, városi fesztivál, információs nap, szórólaposztás, bármi. Egyszerűen annyira jó érzés az, hogy ha írunk egy üzenetet, hogy kéne holnapra 20 önkéntes, mert van egy mocsár a város mellett, és szebbé kéne tenni a környéket, akkor egy órán belül háromszor annyi jelentkezőnk lesz, mint amennyire szükségünk lenne. Jó lenne, ha egyszer majd otthon is minden így működne. Itt sokkal közvetlenebbek az emberek, és sokkal fontosabb mindenki számára a közösséghez való tartozás, mint otthon.
Remélem, hogy a hátralévő 9 hónapban nagyon sokat fogok tanulni, és még sok pozitív példát látok majd a fiatalok tenni akarására, és lelkesedésére, és olyan projekteken vehetek részt, melyekből tudásomat a jövőben otthon tudok majd használni.

További szép nyarat kívánok!

Üdv a Balkán szívéből, Judit